2013. június 9., vasárnap

Bemutatom a kollégámat!

Még sosem beszéltem róla, de most be kell vallanom valamit. Le kell lepleznem egy csalást. Az általam mutatott látszat ellenére nem egyedül készítem az alkotásaimat. Most, hogy ezt bevallottam szeretném bemutatni az egyik kedves kollégámat, aki nagyon szereti, mikor együtt alkotunk. Nagy segítségemre szokott lenni, amikor horgolás közben épp az ölembe gömbölyödik, és a horgolótű végét igyekszik nagy erőkkel levadászni, vagy épp csak egy kicsit megrágcsálni.

Ő nem más, mint Frici Cirmaú Úr, alias Cirmáj, vagy Brinyó, mert ezeken az álneveken is tevékenykedik!

Frici Cirmaú Úr  nagyon kedveli, amikor elővesszük a nádat, és nekilátunk fonni. Én is fonom a magam kosárkáját, és ő is gyakorolja a fonás tudományát. Aztán előfordul, hogy mindenképp azt a szál nádat szeretné ő is befonni, amelyikkel épp én is dolgozom.
Ilyenkor két végéről fonjuk a nádat. :-)



Máskor pedig abban van segítségemre, hogy hamar elfogyjon egy-egy gombolyag fonalam. Mert ha netán számára is hozzáférhető helyen felejtem a gombolyagot, akkor bizony az a tévképzete támad, hogy Ő egy pók, és körbeszövi az egész szobát. Körbe - körbe a szék lábán, az asztal lábán, a hintaszéken át, és a végén olyan szövevényt alkot, amelyet csak ollóval lehet kibogozni. :-)

Mikor pedig épp nem alkotunk semmit, olyankor jöhet a játék és a móka. Frici Cirmaú Úr kedvenc játéka, amikor a lábtörlő fedezékéből támadhatja meg az arra járó áldozatokat, legyen az kutya, vagy ember. :-)




Ha pedig ezzel is végeztünk, és kellőképpen elfáradtunk, akkor következhet a jól megérdemelt pihenés.



Ilyenkor pedig guruló gombolyagokkal, kanyargó nádakkal, és ugráló horgolótű-végekkel álmodunk. Főként a kollégám, de néha én is. :-)



Vidám napot!
Szabina